Az olasz macska

   Az olasz autó, az olasz kávé, az olasz fagyi, az olasz pizza és az olasz divat mind-mind méltán közismert fogalom. Bejegyzésemmel ebbe az illusztris sorba szeretném felemelni az olasz macskát is, mint önálló, egyedi és megismételhetetlen jelenséget. 

Az olasz macska kedvenc tartózkodási helye napsütéses időben egy olasz jármű teteje. Egy tipikus kisvárosi utcakép elképzelhetetlen a motorháztetőn vagy robogók ülésén lustán elnyújtózó dögök látványa nélkül. Egy kicsit már unják a sok fényképező turistát, de a fél szemüket esetleg hajlandóak kinyitni hogy meglessék ki közeledik.

Az olasz macska azért ilyen lusta, mert el van kényeztetve. A gasztronómia hazájában minden sarkon találunk egy szuper kis éttermet, ahonnan nem sajnálják a maradékokat odadobálni nekik. Az éttermeken kívül a piacok is nagyon jó lelőhelyek a macskák számára, a sok friss áruból szintén jut némi maradék. Az olasz macska megfelelően akklimatizálódott a helyi ételekhez, így imádja a lazacot.

Az olasz macska olaszul nyávog. A hangja egyértelműen megkülönböztethető a magyar macskákétól. Nem azt mondják finoman, kultúráltan, hogy "miau", hanem azt hogy "mááááá". Mindezt természetesen üvöltve. Az olaszok híresek arról hogy hangosan, ordibálva gesztikulálnak, nincs ez másképpen a macskáikkal sem. A hangjuk olyan mint a repedt fazék, mély és erőszakos.

Az olasz macska nem szép. A legtöbbjük koszlott, világos szőrük inkább sárgás vagy szürkés, a kandúrok rossz arcúak, simlis képűek, és a lányok sem annyira formásak mint az otthoniak. Igazi szép cirmosat nagyon nehéz köztük találni, és barátságosnak sem mondhatóak. Ennek ellenére jelenséggé váltak, bárhova menjünk is Olaszországban, ők biztosan mindenhol ott vannak!

***

Ha van egy érdekes történeted olasz macskával kapcsolatban kérlek oszd meg velem :)