Az "öregbácsi" jelenség

   Az "öregbácsi" jelenség - azaz a mindenhol békésen üldögélő öregurak jelenléte a nyilvános helyeken - országos méreteket öltött Itáliában. Minél délebbre haladunk a csizma szárán, a jelenség annál jobban fokozódik. A nagy kérdés viszont az, hogy hol vannak az öreg nénik?

Az "öregbácsi" jelenség jellemző előfordulási helyei:
   - Buszmegállóban, újságot olvasva
   - Parkban padon, újságot olvasva
   - Bárban az asztalnál, még mindig újságot olvasva
   - Bárban a pultnál, kávét iszogatva
   - Főtéren padon ülve, általában nagyobb mennyiségben
   - Parkban padon ülve, szintén nagyobb mennyiségben egyszerre.

A jelenség oka:

   Olaszország Európa második legöregebb országa. A férfiak várható élettartama 79 év. Az egészséges életmódnak és a mediterrán diétának köszönhetően egészen jó kondiban vannak a kedves urak, így nyugdíjbavonulásuk után gyakorlatilag kivirágoznak, és energiával telve még jó húsz-harminc évig tudnak különféle padokon ücsörögni. Jobb esetben. Rosszabb esetben ugyanis politikai pályára lépnek, és hetven felett is botrányokat csinálnak. Berlusconi például 78 éves létére is olyan jó erőben van, hogy éppen most fogják közmunkára fogni egy öregek otthonában -  ápolónak.

De mi történik a padokon?

   A rajzás az ebéd utáni szunyókálást követően indul meg. A gyűlés során a nagyon fontos napi események kerülnek megvitatásra, mint például hogy milyen volt a 101 éves öreg cimbi temetése. Ezt a jelenséget hívja úgy a pszichológia hogy ventillálás, azaz a negatív érzelmek szóbeli kifejezése, ami jelentős stresszoldó hatással bír. Az igazi, mögöttes tartalom viszont az összetartozás érzésének az erősítése, az, hogy tudják hogy tartoznak valahova. A barátság és a közösségi élmény szintén nagyon jó hatással van az élettartamra, bizonyítottan hozzájárul a hosszabb élethez.

Na de hol vannak az öreg nénik?

A nénik köszönik szépen jól vannak, az ő átlag életkoruk ugyanis egyenesen 84 év. Nem kell tehát senkinek sem aggódni, megvannak ők is, otthon a konyhában, reggel a piacon, délelőtt a postán, illetve ezek között a buszon. Lelkiállapotuk sincs veszélyben, hiszen ventillációs igényeiket ők is bőségesen kiélik ezeken a helyeken. A különbség csak annyi, hogy az általuk látogatott helyszíneken viszonylag ritkábban kapjuk elő a fényképezőgépet.

Köszönjük tehát az öreg bácsiknak, hogy jelenlétükkel színesítik Olaszország köztereit, és még sok-sok padon ülős vidám esztendőt kívánunk Nekik!

***
Vajon milyen társadalmi oka lehet annak, hogy a nénik nem ülnek ki a padra beszélgetni? Várom a véleményeket! :)