A magyar "bár" szóról általában egy füstös, sötét lokál jut eszünkbe, ahol vörös bársonnyal kárpitozott kanapén házas férfiak bújnak össze cigarettázó szeretőikkel. Az olasz "bár" viszont valami teljesen mást jelent. Az igazi olasz "bár" egy reggelizőhely, egy kávézó, egy szendvicsbár, azaz a mindennapi élet elengedhetetlen, hamisítatlanul olasz kelléke.
Jópár évvel ezelőtt, egy átautózott éjszaka után, kora reggel érkeztünk meg Veronába. A főtérnél leparkoltunk, és beestünk az első szállodába információt kérni. - Jó reggelt, meg tudná mondani, hol lehet itt reggelizni valamit? - A bárban, a sarkon - felelte rezignáltan a recepciós. - Köszönöm, és mosdó hol van? - A bárban... - hangzott el ugyanaz a válasz. - Köszönöm, és parkolójegyet hol kapok? - Azt is a bárban... - mondta értetlenül a recepciós.
Az említett bárban jólöltözött üzletemberek kortyolgatták mélázva reggeli kávéjukat, és majszolgatták állva croissant-jukat. Mivel nyaraltunk, így mi is megengedtük magunknak ezt a luxust, és megreggeliztünk lazán, kényelmesen. Ekkor kezdett először feltűnni, hogy egy Magyarországon nem létező jelenséggel van dolgunk. Hol lehet Budapesten reggel, munkaidő előtt ráérősen kávézgató embereket látni?
A bár a reggeli kávén és croissant-on kívül további szolgáltatásokat is nyújt. Ott tudjuk megvenni a parkolójegyünket, a buszjegyet, meg a kaparós sorsjegyet. Némely bár egyben cukrászda is, isteni tortákkal és sütikkel. A panino (szendvics) alapvető kellék, így ha kivételesen nincs időnk rendes ebédre, egy közeli bárban biztosan találunk friss, ropogós kenyérből készült, isteni sonkákal, sajtokkal és salátával megtöltött szendvicset. Márpedig közeli bár MINDENHOL van az országban.
Az újság alapvető kellék egy bárban, a hozzá tartozó "öregbácsival" együtt. Alapvető szabály az is, hogy egy öreg bácsit mindig, minden bárban találunk, de koraesténként és vasárnap csoportos előfordulásra is lehet számítani. A pincérek időnként csak úgy dalra fakadnak, és hangosan zengik az "Ó sóóóle míííoooo"-t. A legtöbb bár aztán estére megint átalakul, sok helyen apró harapnivalókat tesznek ki svédasztalra, amelyekből az egy italra betérő vendégek nyugodtan fogyaszthatnak.
A bárban való viselkedésnek külön szabályai vannak. Ha igazi olasz módjára akarunk fellépni, az alábbi módszert kell követnünk: hanyagul besétálunk a bárba, lazán odamegyünk a sütispulthoz. Egy nagyon rövid szemlélődés után félvállról odaszólunk a pincérnek, hogy mit kérünk. A kiválasztott croissan-t azonnal elkezdjük enni. Két falat után, mintha csak váratlanul jutna eszünkbe, odaballagunk a kávéspulthoz és kikérünk egy espresso-t. Amíg a kávé elkészül, érdeklődve nézegetünk kifelé vagy befelé, de semmiképpen nem abba az irányba, ahonnan a kávét kapjuk majd. Az elkészült espresso-t egyetlen hörpintésre megisszuk, a letett csészére rá sem nézünk. A maradék croissant-al a kezünkben elkezdünk téblábolni a bárban. A folyamat közben teljesen véletlenül odatévedünk a pénztároshoz is, és félvállról odamondjuk neki hogy mit fogyasztottunk. A kért összeget letesszük a pultra, majd odébbmegyünk kedélyesen elbeszélgetni a pincérrel vagy egy vadidegennel. Pár perc után véletlenszerűen elvesszük a visszajárót a pultról, megesszük a croissant maradékát, majd kisétálunk, és felhívjuk egy barátunkat hogy elpanaszoljuk, milyen stresszes napunk van ma is.
***
Kinek van hasonló élménye az olasz bárokról? Várom a vicces történeteket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése