Étterem a tésztaszűrőhöz

   A Rejtő Jenő regénybe illő név valójában egy igen elegáns tengerparti éttermet takar Castiglioncello-ban. A Ristorante Scolapasta étlapján megtalálható minden olyan tengeri étel, amelyet név alapján a magyar ember még magyarul sem ismer fel, annyira ritkán kerül ugyanis útjába ilyesmi. 

   Sokszor elmerengtem már azon, miért azt az ételt szeretjük, amit. A családomban, ameddig csak ismerem a felmenőket, senki nem élt a tenger közelében, de én, fittyet hányva minden genetikai törvénynek, élek-halok bármiért ami a tengerből kerül elő és ehető. Egyik korábbi munkahelyemen állandó mosoly tárgya voltam, ahogy ebéd közben a csirkecombot a legapróbb részletekig letisztogattam. Bevetettem szikét, ollót és törlést is, hogy nehogy valamilyen nemkívánatos részlet kerüljön a számba. Ami viszont a tengerből úszik az orrom elé, az jöhet szőröstül-bőröstül. Tapadókorongok, különféle csápok, farkincák és üveges tekintetek sem állhatják utamat abban, hogy mindig tisztára pucoljam a tányéromat. 

   A Ristorante Scolapasta valóságos menyország a magamfajta rajongóknak. A languszta, a tengeri sün, a tintahal és a vörös sügér csak néhány ízelítő abból, amit az étlapon találhatunk. A tenger mellé születni ajándék, a tengert kiismerni pedig egyedülálló lehetőség. Ez a szenvedély már gyerekkorában rabul ejtette az étterem két tulajdonosát, akik a halászbárkákon felnőve az összes halászati trükköt megtanulták, így biztosítva ma az étterem folyamatos, friss alapanyag ellátását. Mi pedig,
rajongók, együtt mondhatunk köszönetet Poszeidónnak, a tenger istenének a mindennapi bőséges termésért, és a szakácsoknak a tökéletes vacsoráért.

***
Ki szereti a különféle tengeri herkentyűket? Mi a legkülönlegesebb tengeri étel amit valaha ettetek?