Ami Párizsnak az Eiffel torony, Londonnak a Big Ben, New
Yorknak pedig a Szabadság-szobor, az Firenzének a Santa Maria del Fiore Dóm. 115 méteres magasságával közel hatszáz éve uralja a város látképét rendületlenül. Akármerre menjünk is a városban, a Dóm mindig ott lesz velünk hűséges útitársként.
Cattedrale di Santa Maria del Fiore - már a neve is gyönyörűen hangzik. A magyar fordítás (Liliomos Mária Székesegyháza) egyel kevésbé tűnik romantikusnak, a látvány viszont magáért beszél szavak nélkül is. Nem mindennapi élmény az, amikor az Óváros szűk utcácskáin csatangolunk, és egyszercsak, hirtelen a semmiből, ott terem ez a hatalmas, pompázatos építmény az orrunk előtt. A városon kívül pedig szebbnél szebb kilátókból csodálhatjuk meg látképét. A látványt évek múltán sem lehet megunni, sőt, annyira függővé lehet tőle válni, mint amennyire a napsütést vágyni tudjuk egy esős téli nap után.
A Dóm építése - ahogy az lenni szokott - meglehetősen sokáig tartott. A kupola volt az igazán nagy falat, a tejszínhab a torta tetejéről, ami hosszú éveken át megoldatlan feladat maradt a kor számára. Végül Brunelleschi, a magányos zseni, speciális technikával megépítette azt a kupolát, amely a mai napig a legnagyobbnak számít a világon. Jönnek is a turisták tömött sorokban hogy megnézzék, így aki szereti a vicces esernyőket az nem fog csalódni az idegenvezők által bemutatott felhozatalban.
A Dóm épületegyüttese három részből áll, a Dóm mellett megtaláljuk még Giotto Harangtornyát (Campanile) és San Giovanni Keresztelőkápolnáját (Battistero) is. Utóbbi jellegzetessége a teljes egészében aranyból készült hatalmas kapu. Mindhárom épület jóval később, az 1800-as években kapott új "face lifting"-et. A jelenlegi márványborítás három színből áll. A toszkán vidék adottságait kihasználva megtaláljuk rajta a fehér márványt Carrara-ból (gondoljunk csak a Dávid szoborra), a vörös márványt Siena-ból (gondoljunk csak az újgazdagok fürdőszobáira) és a zöld márványt Prato-ból.
A Dóm bejárata, központi helye révén, nagyjából olyan népszerű találkozóhely, mint a Nyugati téren az "óra alatt". Biztosak lehetünk benne, hogy minden óra félkor és egészkor többszáz ember fog ott ácsorogni valakire várva. Ismerősöm ismerősének magyar ismerőseiről hallottam azt a történetet, hogy elkerülvén ezt a csúcsforgalmat, barátnőivel mindig a kaputól jobbra eső szemeteskuka előtt találkoztak. A "jobboldali kuka" így számukra éppen annyira fogalommá vált, mint a pestieknek az "óra alatt". Egészen addíg, míg egyszer az egyikük meg nem beszélt egy randevút egy olasz fiúval a Dóm elé. A "Hogyan talállak meg?" kérdésre a lány automatikusan rávágta, hogy "Gyere a jobb oldali kukához!". Az olaszok viszont meglehetősen adnak a látszatra, így a fiú felháborodott kérdése hamar szállóigévé vált. "A kukához?!? Nem lehetne inkább az Aranykapunál???"
***
Kinek mi a kedvenc épülete vagy helye Firenzében? Nekem egészen biztosan a Dóm az egyik szívem csücske :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése